Hat éves koromtól tanárnak készültem, így nem volt kérdés 18
évesen a pályaválasztás.
2003-ban az önismereti bolyongásaim közepette ösztönösen léptem rá a Waldorf útra. Azóta érzem, hogy teljes szabadságban, mégis vezetve vagyok. Az élet egy olyan területét fedeztem fel magamnak, ahol egyszerre lehetek örök tanuló, tanár, kezdeményező, ember. Waldorf iskolát teremteni - ebben már kétszer is volt részem. És antropozófus életközösséget? Ez álmomban sem bukkant fel, egészen addig, míg magam is Németországban részese lehettem egynek egy teljes tanéven át. Azóta bizonyos vagyok abban, hogy itthon is szükségünk van ilyen jövőbe mutató életközösségre, ahol fiatal és idős, egészséges és ápolásra szoruló éltető ritmusok között egy közös ideát hordozva teszi a dolgát minden nap.
Vörös Gyöngyi
Kamaszként, szeretett nagymamám elvesztése ébresztette fel bennem a vágyat az idős emberek életének segítésére, az Egészségügyi Szakközépiskolát elvégezve ápolónő lehettem. Osztályfőnököm bíztatására felvételiztem az Egészségügyi Főiskola Védőnői Szakára. Hosszú évek teltek el, hol egyik, hol másik hivatásban, hol mindkettőben munkálkodva, míg egyszer csak tudatossá vált bennem, hogy az életem során kapcsolódhatok, segíthetem az Élet kapuján éppen megérkező, és az azon éppen visszatérő emberi lelkek útját. Védőnő - ként, a szó valódi és mélyebb értelmében egyaránt. Ennek tudatosodásában szerepe volt a gyermekeim nevelésében megélt eseményeknek is. A Waldorf óvodával, - iskolával kapcsolatba kerülve találtam rá az antropozófia szellemiségére, és az AntroMedicArt képzés elvégzésével mélyíthettem tovább ismereteimet a gyógyászat terén. E szellemiség alapján keresem azt a más minőséget, ami egy közösségben élve, a méltó emberi lét alapját adhatja az ott élőknek, a benne tevékenykedőknek. Az évek során sok – sok társra találtam ezen az úton.
2021. őszétől pedig az AntrOtthon csoport lelkes, elkötelezett tagjaival és támogatóival közösen álmodjuk, alakítjuk azt a helyet, ahol jó lenni, ahol tenni lehet a jót, egymásért, - egymással.
Kothencz Péter
Négy gyerekünket kísértem (kísérem) a Waldorf
óvodától a Waldorf gimnáziumig Szegeden.
Közben találkoztam az antropozófiával. A
szegedi iskola egyesületi vezetőségébe bekerülve éreztem úgy, hogy jó példával
kell elöl járni és így kezdtem kapcsolódni egyre több csoporthoz. Egy
kirándulás során merült fel, hogy jó lenne majd egy olyan helyen tölteni a
nyugdíjas éveket ahol hasonló gondolkodású emberekkel alkotunk egy közösséget.
Néhány hónappal később kiderült, hogy mások is gondoltak már erre.
Vállalkozó szemléletűként úgy érzem, hogy
tennem kell ez ügyben most valamit ezért kapcsolódtam az AntrOtthon
magcsoprtjához.
Krigovszki Anna
Nyugdíjas pedagógus vagyok, évekig tanítottam állami
iskolában. Majd 1989-től a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában voltam
osztálytanító, olykor kézimunkatanár, s az utóbbi másfél évtizedben
vallástanár.
Az elmúlt években – mint látogató – több idősotthonban is
megfordultam. Az így nyert benyomások révén kezdtem elgondolkozni azon, hogyan,
milyen lehetőségek megteremtésével lehetne a rászoruló, idős, vagy idősödő
embertársaink életminőségét emelni, ápolni, gondozni – tiszteletteljes
odafordulással.
Amikor tudomásomra jutott, hogy alakulóban van egy csoport,
amely hasonló kérdésekkel foglalkozik, s a megvalósulás útját keresi, örömmel
csatlakoztam hozzájuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése