Alapítók

Gyarmai Judit

Hat éves koromtól tanárnak készültem, így nem volt kérdés 18 évesen a pályaválasztás.

2003-ban az önismereti bolyongásaim közepette ösztönösen léptem rá a Waldorf útra. Azóta érzem, hogy teljes szabadságban, mégis vezetve vagyok. Az élet egy olyan területét fedeztem fel magamnak, ahol egyszerre lehetek örök tanuló, tanár, kezdeményező, ember. Waldorf iskolát teremteni - ebben már kétszer is volt részem. És antropozófus  életközösséget?  Ez álmomban sem bukkant fel, egészen addig, míg magam is Németországban részese lehettem egynek egy teljes tanéven át. Azóta bizonyos vagyok abban, hogy itthon is szükségünk van ilyen jövőbe mutató életközösségre, ahol fiatal és idős, egészséges és ápolásra szoruló éltető ritmusok között egy közös ideát hordozva teszi a dolgát minden nap.  

Vörös Gyöngyi

Kamaszként, szeretett nagymamám elvesztése ébresztette fel bennem a vágyat az idős emberek életének segítésére, az Egészségügyi Szakközépiskolát elvégezve ápolónő lehettem. Osztályfőnököm bíztatására felvételiztem az Egészségügyi Főiskola Védőnői Szakára. Hosszú évek teltek el, hol egyik, hol másik hivatásban, hol mindkettőben munkálkodva, míg egyszer csak tudatossá vált bennem, hogy az életem során kapcsolódhatok, segíthetem az Élet kapuján éppen megérkező, és az azon éppen visszatérő emberi lelkek útját. Védőnő - ként, a szó valódi és mélyebb értelmében egyaránt. Ennek tudatosodásában szerepe volt a gyermekeim nevelésében megélt eseményeknek is. A Waldorf óvodával, - iskolával kapcsolatba kerülve találtam rá az antropozófia szellemiségére, és az AntroMedicArt képzés elvégzésével mélyíthettem tovább ismereteimet a gyógyászat terén. E szellemiség alapján keresem azt a más minőséget, ami egy közösségben élve, a méltó emberi lét alapját adhatja az ott élőknek, a benne tevékenykedőknek. Az évek során sok – sok társra találtam ezen az úton.

2021. őszétől pedig az AntrOtthon csoport lelkes, elkötelezett tagjaival és támogatóival közösen álmodjuk, alakítjuk azt a helyet, ahol jó lenni, ahol tenni lehet a jót, egymásért, - egymással. 

Kothencz Péter

Négy gyerekünket kísértem (kísérem) a Waldorf óvodától a Waldorf gimnáziumig Szegeden.

Közben találkoztam az antropozófiával. A szegedi iskola egyesületi vezetőségébe bekerülve éreztem úgy, hogy jó példával kell elöl járni és így kezdtem kapcsolódni egyre több csoporthoz. Egy kirándulás során merült fel, hogy jó lenne majd egy olyan helyen tölteni a nyugdíjas éveket ahol hasonló gondolkodású emberekkel alkotunk egy közösséget. Néhány hónappal később kiderült, hogy mások is gondoltak már erre.

Vállalkozó szemléletűként úgy érzem, hogy tennem kell ez ügyben most valamit ezért kapcsolódtam az AntrOtthon magcsoprtjához.



Krigovszki Anna

Nyugdíjas pedagógus vagyok, évekig tanítottam állami iskolában. Majd 1989-től a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában voltam osztálytanító, olykor kézimunkatanár, s az utóbbi másfél évtizedben vallástanár.

Az elmúlt években – mint látogató – több idősotthonban is megfordultam. Az így nyert benyomások révén kezdtem elgondolkozni azon, hogyan, milyen lehetőségek megteremtésével lehetne a rászoruló, idős, vagy idősödő embertársaink életminőségét emelni, ápolni, gondozni – tiszteletteljes odafordulással.

Amikor tudomásomra jutott, hogy alakulóban van egy csoport, amely hasonló kérdésekkel foglalkozik, s a megvalósulás útját keresi, örömmel csatlakoztam hozzájuk.



Nagy Gábor

Harminc évet töltöttem az építész tervezői és kivitelezői szakmában. Ökoépítészként részt vettem a kilencvenes évek vidéki ökoközösség-alapító mozgalmában. A kétezres évek elején közösségi helyi pénz elindításával kísérleteztem. 2010-ben gödöllői szülőtársaimmal waldorf-iskolai menzavállalkozást indítottunk, amely azóta is népszerű a diákok és a tanárok körében. 2014-től a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium (REGI) kertépítője, később kertművelés tanára lettem. Eszményképem a közösségi élelmiszer-önrendelkezés előmozdítása, amely a termelők-kereskedők-közétkeztetők-fogyasztók intézményesített közösségi együttműködésén alapul. Egy olyan camphill-szerű intézmény létrehozásához szeretnék hozzájárulni, amely közösségi-terápiás funkciói mezőgazdasági és kézműves termeléssel, középiskolai munka-neveléssel egészülnek ki.


Ruprecht Katalin

1991. óta dolgozom különböző alternatív iskolákban, jelenleg Nemesvámoson mint biológia, kémia tanár. Amikor egy évig Angliában éltem, idősotthonban is dolgoztam, már ott elszomorított az öregekkel való bánásmód, és azóta is azon gondolkozom, hogyan lehetne teljes, minőségi életet élni 70 év után is. Jelenleg édesanyám ad konkrét ötleteket, hogy mivel lehetne élhetőbb az ő élete 80 felé közeledve. Ahogyan az antropozófia életteli alternatívákat adott az oktatásban, mezőgazdaságban, gyógyításban, úgy az időskori gondozáshoz is vannak már külföldön kipróbált ötletek, amelyeket itt is szeretnénk megvalósítani. Nagy örömmel csatlakoztam a magcsoporthoz, és szeretnék a leendő Anrtotthon megvalósításában tevékenyen részt venni.

Megjegyzések